Szabad a játék!

Mindannyian szeretünk játszani, igaz? És persze szeretjük az ingyenes dolgokat is. Ezek szerint akkor szeretjük az ingyenesen játszható játékokat is?

Nos ez az a pont, ahol a legtöbb "gamer" felhúzza a szemöldökét és határozottan nemet mond, de legalábbis elgondolkodik. És teszi ezt jó okkal. A Free 2 Play játékmodell manapság a reneszánszát éli, de honnan is indult, mi az oka a játékos társadalom bizalmatlanságának, és legfőképpen van e jövője?

Az első F2P játékok nem sokkal a World of Warcraft megjelenése után kezdtek szállingózni, mígnem egész áradatuk lepte el az internetet. A célközönségük egyértelműen az, az akkortájt széles réteg volt, akit ugyan rettentően érdekelt a WoW, és az általa kínált közösségi játékélmény, de nem tudták kifizetni a játék egyébként igen magas havidíját. Sokan haraptak rá a lehetőségre, köztük én is, és elég hamar komoly játékosbázisra tettek szert ezek a programok. Persze gyorsan rá kellet jönnünk, hogy olcsó húsnak híg a leve, hát még az ingyenesnek, ami pláne nem is teljesen ingyenes, hiszen az igazán szaftos tárgyakhoz, küldetésekhez, vagy akár közösségi eszközökhöz, csak némi pénzmag átutalása után lehetett hozzáférni. Hogy a grafikai színvonal messze elmaradt az egyébként már akkortájt sem csodaszép WoW-tól azt meg lehetett érteni. Hogy az MMO-k egyik leggyengébb pontja, a történetmesélés katasztrofális lett, az csak szokatlan volt. De, hogy mekkora előnyöket kaptak azok a játékosok akik fizettek is a programért, az sokaknak az utolsó cseppet jelentette az amúgy is gyorsan telő poharukba. És ezzel a lendülettel elkönyvelték az összes F2P játékot, a manapság elterjedt kifejezéssel élve Pay2Win vacaknak.

Dekaron

És ezzel vége is lenne a történetnek, hacsak szépen lassan néhány nagyobb kiadó nem fordult volna a stílus irányába. Az indokok általában a kalózkodásra kezdtek mutogatni, miszerint, ha a játékosok nem szeretnek fizetni, csak töltögetni, akkor megkaphatják. És meg is kapták. Persze eleinte csak a grafikai minőség, és talán kicsit a körítés lett jobb, meg persze a név, hiszen ki ne szeretné kipróbálni a Battlefield ingyenes változatát? De a P2W rendszer megmaradt. Hol finomabb formában, hol erőszakosabban a játékos képébe tolva, hogy ha jó fegyvert akarsz akkor fizess! Ez persze újra elriasztott sok embert, és a műfaj hírnevén sem javított sokat, mégis egyre többen maradtak, és fizettek, többet, kevesebbet. Mígnem valaki rájött egy lehetséges receptre.

Battlefield Heroes

Hogy pontosan ki volt az, vagy hogy többen voltak-e egyszerre azt nem tudom, de a lényeg egyszerű: A legtöbb játékos szereti a csilli-villi dolgokat, lusta és hiú. Ennyi. Jól nézzen ki a játék, és biztos sokan meg fogják próbálni. Mindenki szeretne kicsit kitűnni a tömegből. Hát ha egyedi szeretne lenni akkor fizessen. Nem szeretnél 50-100 kört lejátszani, hogy új rakétavetőt vehess? Fizess, és több tp-t kapsz, meg több játékbeli pénzt. És a recept működőképesnek tűnik. Akik fizetnek, kényelmesebben játszanak, de a többiek (a lehetséges későbbi vevők) sem futnak világgá az unfair bánásmódtól. A kiadó meg zsebeli a cash-t. Erre jelenleg a legjobb példa a League of Legends ami elsősorban a keményvonalas játékosokat célozva, egyre több embert vonz, és nyereségesen üzemel, mindenki nagy megelégedésére. Ott van a sokak által kritizált, kissé a P2W határán egyensúlyozó, mégis rengeteg embert kiszolgáló World of Tanks. És csak egy rövid lista a még béta verzióban leledző, de előreláthatólag igen sikeres programokról:

A szintén hardcore rajongóknak készülő Mechwarrior Online amit a cryengine2 hajt:

A csodás grafikájú, egy pályán akár 600 játékost kiszolgáló Planetside 2

A kissé "casualabb" réteget is kiszolgáló Blacklight Retribution

A még korai fázisban leledző, de nagyon ígéretes Hawken

Még sokakban él a régi beidegződés, hogy ha valami Free 2 Play, az csak vacak lehet, de egyre több játék jelenik meg amit érdemes kipróbálni, mert jó irányból közelítik a modellt, és képesek kellemes élményt nyújtani akár a hétköznapi, akár az elvetemült játékosoknak.

Még korai lenne megmondani, de lehetségesnek tartom, hogy ez az irány a PC-s játék jövője.
(Nem a PC-s játék nagyon nem halott!!! :D)

Még fahéjasabb lett a Cinnamon

Mint ahogy sokan tudjátok, a GNOME felhagyott eddigi fejlesztési irányával, és egy teljesen új terepre tévedt, így nem csak, hogy táptalajt biztosított a régi asztali környezetet megtartani vágyók fejlesztőknek, hogy nekikezdjenek saját megoldásaiknak, de mindinkább nagyobb igény mutatkozott erre a felhasználóktól is. Nem sokkal ez után, vagy talán még a történések közepette az Ubuntu is belevágott saját asztali környezetének legyártásába, a Unity fejlesztésébe. Nem lenne elég egy könyv sem, hogy összeírjam azt a megannyi érvet, amik az új megoldás mellett, illetve ellen szóltak, és ezért nem is vállalkoznék most rá. A Canonical egyértelművé tette, hogy a Unity mellett tette le a voksát, tetszik nem tetszik. Tehát még több felhasználó maradt asztali környezet nélkül, de a sötét éjszakában új fények gyulltak. Szám szerint kettő.

Fedora 17 GNOME Shellel

A GNOME 2.x még mindig létezik régebbi disztrókon, és fog is egy darabig, biztosra vehetjük. Mindeközben kettő új asztali környezet vonta magára a figyelmet azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az egykor szebb napokat is megélt GNOME 2.x helyére lépjenek. Mindkettőjük komolyan kötődik a manapság oly népszerű Linux Minthez. Kiváltképp a Cinnamon, amin nem mások, mint a Linux Mint fejlesztői dolgoznak. Ők ugyanis kijelentették, hogy nem kérnek a tengeri herkentyűkből, és van akkora arcuk, hogy saját asztali környezetet építsenek. Kettőt említettem, tehát a második újdonság a MATE, ami sokkal inkább hasonlít az egykori GNOME 2.x-re, mint a Cinnamon. Ez utóbbi több elemet kölcsönzött a szintén újdonságnak számító GNOME 3.x-től, illetve a GNOME Shelltől.

MATE 1.1 Ubuntuval

Most nem szeretnék nagyon belemenni a részletekbe, mert bizony itt ülnénk egy darabig. E rövid bejegyzés célja annak az alább elhelyezett videónak a közzététele, melyet ma jelentettek be a Cinnamon 1.6 asztali környezet képességeinek és újdonságának bemutatására.
Szabad hozzászólni, kérdezi és osztani is!

Cefi