Az fstab szerkesztése terminállal

Tegyük fel, hogy sokat látott és tapasztalt userek vagyunk mind, és az adatokat tartalmazó partíciókat NTFS fájlrendszerben tartjátok, ami azért jó, mert ha éppen az ablakos rendszer a soros, akkor könnyedén együttműködhettek vele, míg ugyan ez EXT4 vagy BTRFS fájlrendszerek esetében bajos lehet.

Miután frissen telepített openSUSE (vagy bármilyen más Linux alapú) rendszereteket sikerült elsőre elindítani, és megcsodálni, hogy „deszép”, elérkezett az ideje, hogy felcsatoljátok a zenéket, filmeket, és mindenféle egyéb, teljesen jogtiszta tartalmakat hordozó NTFS partícióinkat. Ez így rendben is van, de mi lesz akkor, ha legközelebb is ezt szeretnétek tenni? Megint manuálisan? És ha a Linux van olyan ügyes, hogy ezt egyedül is meg tudja tenni a megfelelő útmutatással? Persze, nem is kérdés, hogy erre minden további nélkül alkalmas, és képes. Az NTFS fájlrendszerű partíciók indításkori felcsatolásához a következőket kell elmagyarázni neki.

De mielőtt izzítanátok a terminált: bár számtalan root jogokkal is élni tudó szoftver létezik, mert ugye a művelethez, melyre készülünk rendelkeznünk kell ilyen kiváltságokkal, én személy szerint mégsem ajánlanám őket. Ennek egyik oka, hogy egy korábban remekül belakott Kubuntumat sikerült ezzel örökre elnémítanom. A másik ok sokkal inkább a személyes fejlődéshez kapcsolódik: ha mindezt manuálisan meg tudjátok tenni, akkor rövid úton kezdőből teljes értékű Linux felhasználóvá válhattok, ami a reggeli tükörbenézésnél lehet különösen hasznos.

Tehát akkor csapjunk is bele a bizonyos lecsóba, majd hagyjátok el a konyhát. Kezdetnek győződjetek meg arról, hogy egyetlen NTFS partíció sincsen felcsatolva, mert jelenleg az a jobb, ha használaton kívül állnak. Kérdés, hogy a hőn szeretett Linuxotok minek is látja ezeket a meghajtókat, hogyan nevezi őket? Ezt már csak érdekességképpen is látni kell, akinek kedve engedi látogasson is el a következő helyre:

/dev/disk/

A /dev/disk/ mappa

Itt aztán találtok néhány további mappát, amik az elérhető, felcsatolható háttértárolókat tartalmazzák azonosító (ID), megadott név (Label), elérési út (path) és egyéni azonosító (unique identifier, uuid) szerint. Nektek majd az ID kell, de még mielőtt elkezdenétek vadul vágólapozni, várjatok kicsit, ugyanis a szükséges információ ott lesz már a műveleti területen.

A következő előkészületi lépés annak a mappának a létrehozása lesz, melybe a rendszeretek minden indítás után beilleszti majd a felcsatolt meghajtót. Ezt több helyre is létre lehet hozni, akár a /home könyvtárba is. Én régi szokás szerint minden ilyesmit a /media mappába teszek. Egyetlen előnye, hogy még többet ismerkedhetünk a terminállal, így én is erősen ajánlom. Hívjátok is elő öreg barátotokat a menüből, vagy ALT+F2 után véssétek be, hogy „terminal”. Ha már megnyílt, akkor a következő paranccsal hozzátok létre a mappát a megfelelő helyen:

sudo mkdir /media/mappa neve/

Az enterezés után a rendszer bekéri majd a root jelszavatokat, amit adjatok meg és már kész is a szükséges mappa a megfelelő helyen. Most jön a folyamat lényege, ami után már készen is vagytok. A Linux rendszerek egy fstab nevű fájlban tárolják azokat a meghajtókat, amiket felcsatoltok, hasonlóan a GRUB-hoz, de ellentétben a GRUB-bal, az fstabot jóval könnyebb szerkeszteni. Természetesen mindennemű szerkesztéshez rendszergazdai jogokra van szükség. Ássátok elő megint a terminált, és írjátok be a következő parancssort:

sudo kwrite /etc/fstab

Miután megadtátok a root jogot magatoknak, meg is fog jelenni az immáron szerkeszthető fstab fájl a kwrite-nak köszönhetően. Ha GNOME rendszeretek van, akkor a kwrite helyett írjátok, hogy „gedit”. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy óvatosan szerkesztgessétek, és semmi olyasmit ne írjatok bele, amiben nem vagytok teljesen biztosak. Valahogy így néz ki a fájl:

fstab

Itt már jól látszik, hogy mi lesz a cél. Van egy NTFS partícióm, amit a harmadik helyre akarok bootoláskor felcsatolni.

1. Ehhez kezdetnek le kell másolni az ID-t, tehát a „proc” kezdetű sor elején egy enter új sorhoz, majd másoljátok oda a második meghajtó ID-ját, majd a végén a „2-t” cseréljétek le „3-ra”.

2. Következik annak a mappának az elérési útvonala, ahova csatolni szeretnétek az adott partíciót. Az elhelyezéshez használhattok nyugodtan szóközöket, ugyanis a fájl teljesen szintaxis-érzékeny, azaz nagyon jól tudja, hogy hova milyen információ tartozik.

3. A következő lépés megadni a Linux rendszeretek számára a parancsot, hogy mit is kezdjen a felcsatolandó meghajtóval. Jelen esetben az „ntfs-3g” parancs lesz használatos, ami NTFS fájlrendszerű partíciót csatol fel írási jogokkal. Fontos, hogy így írjátok be, egyébként nem fogjátok tudni szerkeszteni a partíción lévő fájlokat.

4. A következő lépésben paramétereket adtok meg, amik meghatározzák, hogy milyen jellegű adatok vannak jelen a meghajtón. Ha mondjuk angolul tartanátok mindent a meghajtón elég lenne a „defaults”, de én ékezetes karaktereket használok, ezért nem árt tudtára adni bátor pingvineteknek, hogy UTF-8 kódolást használjon. Ellenkező esetben ANSI-ban fogja kezelni, és aki már látott egy ékezetes szöveget ANSI kódolással megjelenni, az most mosolyog egyet. Tehát értjük egymást:

defaults,locale=en_US.UTF-8.

5. Végül következik kettő paraméter, amiket a fejlesztők tartottak fontosnak megjelentetni, mivel a teljesség igénye nélkül közelítem a témát, ezért ezek magyarázatától most eltekintek. Elég annyit tudnotok, hogy „0_0” formában írjátok be ezeket a sor végére kb. 3 szóközzel a kódolási paramétereket követően.

6. Nem tudom mennyire hihetetlen, de készen vagytok. Mentsétek el a fájlt, és zárjátok be.

7. Reboot! :)

Ennyiből áll induláskor automatikusan felcsatoltatni egy NTFS fájlrendszerű partíciót bármelyik Linux rendszeren. Egyáltalán nem bonyolult, de ha segítségre lenne szükségetek, vagy esetleg további információk érdekelnének a lehetőségekről, egyéb paraméterekről, akkor írjatok, és szívesen segítünk bármiben.

Szép napot!

Szabad a játék!

Mindannyian szeretünk játszani, igaz? És persze szeretjük az ingyenes dolgokat is. Ezek szerint akkor szeretjük az ingyenesen játszható játékokat is?

Nos ez az a pont, ahol a legtöbb "gamer" felhúzza a szemöldökét és határozottan nemet mond, de legalábbis elgondolkodik. És teszi ezt jó okkal. A Free 2 Play játékmodell manapság a reneszánszát éli, de honnan is indult, mi az oka a játékos társadalom bizalmatlanságának, és legfőképpen van e jövője?

Az első F2P játékok nem sokkal a World of Warcraft megjelenése után kezdtek szállingózni, mígnem egész áradatuk lepte el az internetet. A célközönségük egyértelműen az, az akkortájt széles réteg volt, akit ugyan rettentően érdekelt a WoW, és az általa kínált közösségi játékélmény, de nem tudták kifizetni a játék egyébként igen magas havidíját. Sokan haraptak rá a lehetőségre, köztük én is, és elég hamar komoly játékosbázisra tettek szert ezek a programok. Persze gyorsan rá kellet jönnünk, hogy olcsó húsnak híg a leve, hát még az ingyenesnek, ami pláne nem is teljesen ingyenes, hiszen az igazán szaftos tárgyakhoz, küldetésekhez, vagy akár közösségi eszközökhöz, csak némi pénzmag átutalása után lehetett hozzáférni. Hogy a grafikai színvonal messze elmaradt az egyébként már akkortájt sem csodaszép WoW-tól azt meg lehetett érteni. Hogy az MMO-k egyik leggyengébb pontja, a történetmesélés katasztrofális lett, az csak szokatlan volt. De, hogy mekkora előnyöket kaptak azok a játékosok akik fizettek is a programért, az sokaknak az utolsó cseppet jelentette az amúgy is gyorsan telő poharukba. És ezzel a lendülettel elkönyvelték az összes F2P játékot, a manapság elterjedt kifejezéssel élve Pay2Win vacaknak.

Dekaron

És ezzel vége is lenne a történetnek, hacsak szépen lassan néhány nagyobb kiadó nem fordult volna a stílus irányába. Az indokok általában a kalózkodásra kezdtek mutogatni, miszerint, ha a játékosok nem szeretnek fizetni, csak töltögetni, akkor megkaphatják. És meg is kapták. Persze eleinte csak a grafikai minőség, és talán kicsit a körítés lett jobb, meg persze a név, hiszen ki ne szeretné kipróbálni a Battlefield ingyenes változatát? De a P2W rendszer megmaradt. Hol finomabb formában, hol erőszakosabban a játékos képébe tolva, hogy ha jó fegyvert akarsz akkor fizess! Ez persze újra elriasztott sok embert, és a műfaj hírnevén sem javított sokat, mégis egyre többen maradtak, és fizettek, többet, kevesebbet. Mígnem valaki rájött egy lehetséges receptre.

Battlefield Heroes

Hogy pontosan ki volt az, vagy hogy többen voltak-e egyszerre azt nem tudom, de a lényeg egyszerű: A legtöbb játékos szereti a csilli-villi dolgokat, lusta és hiú. Ennyi. Jól nézzen ki a játék, és biztos sokan meg fogják próbálni. Mindenki szeretne kicsit kitűnni a tömegből. Hát ha egyedi szeretne lenni akkor fizessen. Nem szeretnél 50-100 kört lejátszani, hogy új rakétavetőt vehess? Fizess, és több tp-t kapsz, meg több játékbeli pénzt. És a recept működőképesnek tűnik. Akik fizetnek, kényelmesebben játszanak, de a többiek (a lehetséges későbbi vevők) sem futnak világgá az unfair bánásmódtól. A kiadó meg zsebeli a cash-t. Erre jelenleg a legjobb példa a League of Legends ami elsősorban a keményvonalas játékosokat célozva, egyre több embert vonz, és nyereségesen üzemel, mindenki nagy megelégedésére. Ott van a sokak által kritizált, kissé a P2W határán egyensúlyozó, mégis rengeteg embert kiszolgáló World of Tanks. És csak egy rövid lista a még béta verzióban leledző, de előreláthatólag igen sikeres programokról:

A szintén hardcore rajongóknak készülő Mechwarrior Online amit a cryengine2 hajt:

A csodás grafikájú, egy pályán akár 600 játékost kiszolgáló Planetside 2

A kissé "casualabb" réteget is kiszolgáló Blacklight Retribution

A még korai fázisban leledző, de nagyon ígéretes Hawken

Még sokakban él a régi beidegződés, hogy ha valami Free 2 Play, az csak vacak lehet, de egyre több játék jelenik meg amit érdemes kipróbálni, mert jó irányból közelítik a modellt, és képesek kellemes élményt nyújtani akár a hétköznapi, akár az elvetemült játékosoknak.

Még korai lenne megmondani, de lehetségesnek tartom, hogy ez az irány a PC-s játék jövője.
(Nem a PC-s játék nagyon nem halott!!! :D)

Még fahéjasabb lett a Cinnamon

Mint ahogy sokan tudjátok, a GNOME felhagyott eddigi fejlesztési irányával, és egy teljesen új terepre tévedt, így nem csak, hogy táptalajt biztosított a régi asztali környezetet megtartani vágyók fejlesztőknek, hogy nekikezdjenek saját megoldásaiknak, de mindinkább nagyobb igény mutatkozott erre a felhasználóktól is. Nem sokkal ez után, vagy talán még a történések közepette az Ubuntu is belevágott saját asztali környezetének legyártásába, a Unity fejlesztésébe. Nem lenne elég egy könyv sem, hogy összeírjam azt a megannyi érvet, amik az új megoldás mellett, illetve ellen szóltak, és ezért nem is vállalkoznék most rá. A Canonical egyértelművé tette, hogy a Unity mellett tette le a voksát, tetszik nem tetszik. Tehát még több felhasználó maradt asztali környezet nélkül, de a sötét éjszakában új fények gyulltak. Szám szerint kettő.

Fedora 17 GNOME Shellel

A GNOME 2.x még mindig létezik régebbi disztrókon, és fog is egy darabig, biztosra vehetjük. Mindeközben kettő új asztali környezet vonta magára a figyelmet azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az egykor szebb napokat is megélt GNOME 2.x helyére lépjenek. Mindkettőjük komolyan kötődik a manapság oly népszerű Linux Minthez. Kiváltképp a Cinnamon, amin nem mások, mint a Linux Mint fejlesztői dolgoznak. Ők ugyanis kijelentették, hogy nem kérnek a tengeri herkentyűkből, és van akkora arcuk, hogy saját asztali környezetet építsenek. Kettőt említettem, tehát a második újdonság a MATE, ami sokkal inkább hasonlít az egykori GNOME 2.x-re, mint a Cinnamon. Ez utóbbi több elemet kölcsönzött a szintén újdonságnak számító GNOME 3.x-től, illetve a GNOME Shelltől.

MATE 1.1 Ubuntuval

Most nem szeretnék nagyon belemenni a részletekbe, mert bizony itt ülnénk egy darabig. E rövid bejegyzés célja annak az alább elhelyezett videónak a közzététele, melyet ma jelentettek be a Cinnamon 1.6 asztali környezet képességeinek és újdonságának bemutatására.
Szabad hozzászólni, kérdezi és osztani is!

Cefi

Its time...

Well, its time to buzz some IT stuff again.

Hope that is not too late, so prepare for new entertainments from now on...