Motorola Defy, felszabadulásom dióhéjban

Az iPhone 3G a személyiségem egyik legszembetűnőbb, ám felületes rétegét csodásan kielégítette. A sznob C-t lenyűgözte a mindent elsöprő luxus érzete már mikor kibontotta az Apple kínos műgonddal összeállított dobozát, és ez a lelkesedés a divat hatására ki is tartott több mint egy évig – az iPhone nem telefon, hanem ellentmondást nem tűrő kommunikációja annak, hogy “sosem lesz olyan jó telód mint nekem”. Nos a Motorola is tudott ilyet, elég ha visszagondolok a szintén újonnan vásárolt V3i-re, amit 2006-ban újítottam a T csoporttól. Akkoriban a “pengemoto” pont akkora őrület volt mint később az iPhone lett, rengeteg amerikai produkcióban tolták arcunkba a keskeny, ám férfias vonalait az ideálok. Az a készülék pont ennyit tudott, jól összerakták, drága volt, hype volt körülötte, és minden tekintetben elavult szolgáltatáskészletet sóztak rá a divatozni vágyókra. Az iPhone ezzel szemben tudásában is vetélytársai felett állt oly magasan, hogy még két év használat után is drágábban adtam el, mint ahogy az új készülékem vettem, a Motorola Defy-t. Ez a modell már nem akarta hangos csinnadrattával megváltani a világot, csak csendben, szerényen újraDEFYniálni a az okostelefonok fogalmát. A legnyilvánvalóbb változás az újdonsült Defy tulajdonos életében az, hogy nem kell vigyáznia a PDA-jára. A gordzsüsz diszpléj gorilla glass mögé került, mindenféle karcnak és ütésnek ellenáll. Az IP 67-es katonai szabvány garantálja hogy a készülékházba semmilyen szemcseméretű por nem juthat be, és hogy egy méter mélyen legalább fél órát pihentethetjük a készülékünket a víztükör alatt, nem kell tartanunk a beázásoktól. Ettől persze még nem kell hogy megremegjen a lábunk, de ha szembesülünk a tudással amit ebbe géptestbe zártak, akkor már indokolt egy elismerő “ejha”  felszabadulása. Felszabadító ugyanis tudni, hogy nem kell kompromisszumokat kötni semmilyen téren, és a PC-s Apple user már észre sem veszi tán évek múltán, hogy milyen rabigába hajtja fejét szeretett telefonja kiszolgálása érdekében. Mikor elkezd lassulni a készülék a kaliforniai anyavállalat által ráerőltetett újabb és újabb oprendszerek és alkalmazások súlya alatt (nem csoda, fele akkora órajellel mint a defy procija), és végül könnyek közt megválsz tőle, akkor tűnik fel hogy soha többé iTunes (!) tudsz zenéket másolni, törölni, szabadon kommunikálni számítógépekkel WLAN, USB, vagy bluetooth kapcsolaton keresztül egy egyszerű böngészőből, más telefonokról közvetlenül és őszintén szólva a kivitelbe és a csomagolásba se kötne bele senki, aki nem használt sokáig Apple termékeket. Puritán, egyszerű, és villámgyors, és eddig ismeretlen szabadságot mellékelnek hozzá :) Aztán már csak az árát kell összevetni a hasonló tudású iPhone 4-gyel, majd be kell tenni a tengerbe úgy tíz percre mindkettőt (mellé tehetsz egy csúcskategóriás Samsungot vagy HTC-t is) és meglátjuk melyikkel fogod posztolni FB-ra vagy Google+ra a rögtönzött kis teszt eredményeit. Apropo, hadd ne én elemezgessem tovább nyilvánvaló elfogultságomban a masinát, teret engedek profi tesztereknek inkább:

http://pdafanclub.com/index.php?option=com_content&view=article&id=1492:a-porvihar-es-az-aradas-kiralya-motorola-defy-teszt&catid=87:motorola&Itemid=43

http://mobilarena.hu/teszt/motorola_defy_ez_aztan_dofi/bevezeto_tartozekok.html

http://androidarena.hu/2011/01/motorola-defy/

http://www.telefonguru.hu/keszulekek/teszt_Motorola_DEFY.asp

Hárdveres

Ma egy hírtelen ötlettől vezérelve mopedre pattantam és az uszoda helyett a Compugroup belvárosi boltjába hajtottam, ahol akkora összeget hagytam, amekkorát az idén még összesen sem költöttem el. Ugyanis a gépem megint kattant egyet, és megadta magát, általában a merevlemez tápellátása volt kontakthibás. Mindenféle olcsó vacak tápokkal próbáltam már etetni a gépeim, általában vagy egy füstölő (de működő!) alaplap lett az eredmény, vagy a maihoz hasonló üzemet zavaró események vágtak közbe. Most döntöttem úgy, hogy ezzel a szanaszéjjel buherált 300 wattos Codegen táppal soha többé össze nem rakom a konfigot. Erre a gépre legutóbb akkor fordítottam pénzt és energiát, mikor D-vel 2007-ben először különváltunk. Előtte pedig szánalmas kis életemben fontos szerepet játszott a modding, nem csak másoknak építettem egyedi gépeket, de nekem is volt pár ilyen próbálkozásom. A NASA/Paks teljesítményt pedig mindig is megköveteltem a termékeimtől, így nem volt állapot a 256 megás nVidia 8600 GT (galaxy tuning) videókártya teljesítménye, szintúgy kiment a divatból a 2 GB ram, a 80GB-s IDE szalagkábellel becsatolt Samsung vinyón meg már én magam is csak nevetek. Anyám úgy fogalmazott a földön fekvő, porba fulladt, felnyitott gépház láttán, hogy a suszternek lyukas a cipője.. Milyen igaza volt! Így ha már új táp kellett, és bepakoltam a SATA2-es fél TB-s WesternDigital HDD-t, beújítottam egy videókártyát is, persze megint nVidia alapokon nyugvó modult, ezúttal a Gainward műhelyéből, és a tápot sem adtam alább egy HKC-USP-nél. Ezzel az igényességgel építgetve persze a 3,5 éves Asrock alaplap is menne a levesbe a 3 Ghz-s DualCore procival együtt, de utóbbinak a számítási teljesítményével tapasztalatilag elégedett vagyok. Mondjuk ismerem magam, tudom hogy most, hogy szépen kiglancoltam és összeraktam a gépházat, mindent renováltam benne és rajta, majd napokon vagy heteken belül be kell szereznem egy fejlettebb technológiát képviselő processzort, egy tekintélyes hűtővel, meg persze a minimum 4 GB DD3 ram új alaplapért is kiált, csak most ezeknek még nem éreztem égető szükségét, így sváb vérem nem hagyta hogy egy teljes konfigurációra való hightechet pakoljak a kosaramba. A MAFIA2-t az imént a legkisebb szaggatás nélkül játszottam teljesen full grafikával, egyelőre hang nélkül, mert a Sound Blaster Audigy hangkártyám még úton van vidékről, az integrált soundchip pedig deriválta magát a múlt héten, és b#sz#k szólni. Inkább szórakozzunk azon miket építettem mikor kicsi voltam és nyomi: 
Pókemberes ház 2005 augusztusból (a képek a 6610i Nokiám CIF kamerájával készültek)
 

Aztán 2006 végén átköltözött a fenti konfig egy vállalhatóbb (gyári Raidmax) házba, amit egy ügyféltől irigyeltem meg. Most is ezt használom:

Úgy néz ki a kék fénytől nem tudok szabadulni, de nem is akarok. Valamiért nagyon tetszik, talán nem is tudnék más félét csinálni… CSAKAKÉK CSAKAZUV. Végezetül pár kép az új cuccokról:

Egy érdekes rendezvény...

Eljött a napja, hogy a pécsi Ubuntusok is megemlékezzenek egy új kiadás megszületéséről. Ennek lelkületében került megrendezésre ez a kis összejövetel. Geekek talpra fel! :)

Részletesebb infókért irány az Ubuntu Közösség oldala! ;)